„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!”

Ézs 58,6

   Most képzelj el egy lépcsőt! Meg van? Most képzeld el azt, hogy ahányszor elhaladsz a lépcső mellett, mindig leteszel rá valamit, hogy később felvehesd. De aztán, amikor elhaladsz mellette, nem veszed fel, amit odahelyeztél és csak gyűlik a sok kacat azon a lépcsőn. Mire észbe kapsz, máris ott a felfordulás. S ami a legrosszabb ebben a helyzetben: nagyon hamar hozzászoksz a látványhoz. Ugye nem volt nehéz elképzelni ezt a káoszt?

   Ugyanígy jön létre a lelkünkben is a felfordulás. Nem figyelünk rá, nem akarjuk észrevenni, vagy azt ...

Néhány héttel ezelőtt, egy kedves barátomtól kaptam ezt a verset. Jó volt olvasni! Felemelő, átformáló, megújító. Ezekkel a szavakkal tudom jellemezni ezt a verset. Szeretném, ha nektek is sokat adna: 

AZ ÁLDÁS ZSOLTÁRA

Az Úr legyen pajzsod és páncélod,
ő legyen a te napod,
és ha piszlicsáré fellegek
takarják is el előled,
azért te még
arcának fényességében járjál,
csarnokaiban időzz, és csarnokait
cipeld magaddal mindenüvé,
ezzel az épülettel együtt közlekedj,
köveivel csörömpölve boldogan,
és jobb neked egy nap Istennél,
mint ezer nap tőle távol,
még jobb tízezer nap Istennél,
az ő jelenlétében,
úgy, hogy Isten legyen nálad
és te őnála,
mindig legyen nálad Isten,
csak kapd elő zsebedből,
ha valaki rá akar ...

⁹ Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, 

¹⁰ hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. 

¹¹ Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre. 

Kol 1, 9-11

      A Kolosséiakhoz írott levél első fejezete a legismertebb Bibliai igerészek közé tartozik, amiről már nem egyszer hallottunk. Azért, mert ebben a részben található egy himnusz, ami Jézus Krisztus ...

Lámpást cipelni jöttem én,
járjon előtted tiszta fény.
Hogy megtaláld a jó utat,
amit a fényt hozó mutat.

Ha jössz utánam mutatom,
s végig kísérlek utadon.
Ám dönthetsz már másképpen is!
Válassz hát! Utad merre visz?

Lelkedbe látsz, ha kell a fény,
biztatlak jöjj, van még remény,
az út egy szebb világba visz,
amelyben lelked egyre hisz.

Ám, fel is adhatod hited!
De lelked pont az menti meg?
Járhatsz körbe, magad körül,
de meglásd, lelked nem örül.

Járhat eszed rossz dolgokon,
s mondhatod: – Épp gondolkodom!
Ám ha a sötét útra lépsz,
vajon azzal majd többre mész?

A bűnöd visszaszáll reád,
ne légy te egy “se hall, se lát”,
keresd a jót, leld meg a fényt,
adj magadnak egy jobb ...

„ A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek

pedig a csontokat is kiszárítja.” (Péld 17,22)

      Sokan azt gondolják, hogy a Biblia csak olyan dolgokkal van tele, amit nekünk, keresztyéneknek, nem szabad megtennünk és korlátozza, szabályozza az életünket. Vagy azt látják, hogy az életünkben nincs helye a vidámságnak és a jókedvnek, mert a hívő élet gyakorlásához kellő komolyság kell. Valóban, minél „Szentebbek” vagyunk, minél mélyebb a hitünk, annál búval béleltebbeknek kell lennünk? Ezzel a sztereotípiával a keresztyénség beletevődik egy „savanyú képű” kategóriába. Isten azonban nem azt akarja, hogy szomorúan, lehangoltan és befásulva éljük az életünket, hanem pont az ellenkezőjét, ...

Mikor elhagytak, 
Mikor a lelkem roskadozva vittem, 
Csöndesen és váratlanul 
Átölelt az Isten. 
 

Nem harsonával, 
Hanem jött néma, igaz öleléssel, 
Nem jött szép, tüzes nappalon, 
De háborús éjjel. 
 

És megvakultak 
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, 
De őt, a fényest, nagyszerűt, 
Mindörökre látom.